Az egység

on

Az egység

 “Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.” /1 Kor. 1.10/

“A békességes tűrésnek és vígasztalásnak Istene pedig adja néktek, hogy ugyanazon indulat legyen bennetek egymás iránt Krisztus Jézus szerint: Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.”  /Róm. 15.5-6 /

Az egység nem egyformaságot jelent. Sőt éppen az a lényege, hogy a különböző véleményű és gondolkodású emberek között jön létre. Legelőször kialakul a kapcsolat, és ez itt egy rendkívül lényeges pontja az egységnek, ugyanis annál nagyobb az egység minél különbözőbb embereket tud kapcsolatba hozni egymással.
Milyen érdekes ez ugye? Kapcsolataink alapja a szeretet, amely úgy is meghatározható, hogy a másik ember többre becsülése önmagamnál. Minél szélesebb látókörű a szeretet, az én szívemben annál távolabbról (gondolkodásban, életmódban, véleményben) tudja az embereket kapcsolatba hozni velem. Pl.: egzisztenciális különbség, Intelligencia szint.
A következő lépésben még mindig a szeretetnél maradnék, amikor létre jön egy kapcsolat a szeretetben akkor ápolni is kell. Meg kell találni a közös fonalat, amely elvezet az egységig. Kellenek közös élmények, sok közösségben eltöltött idő és sok beszélgetés. A jól, okosan kihasznált időben a másik ember belső értékeit ismerhetjük meg, és így tudjuk pozitívan látni őt, később a javára magyarázni az élet dolgait.
Kialakulóban van az egység, ami nem egyformaság: nem mindenki vegetáriánus, nem mindenki szereti a dinnyét, palacsintát, nem mindenki vesz fel öltönyt…
Az egység abban ábrázolódik ki, hogy a beszélgetéseink során már nem akarjuk a másikra erőltetni az általunk megismert igazságot (ami tökéletesen biblikus) , hanem tisztába vagyunk vele, hogy ő is ismeri az Úr igéjét és éppen a legjobbat teszi, amit abban a helyzetben tehet.
Hiszem, hogy ő is Krisztus követője miközben tudom, hogy én is az vagyok, pedig úgy tűnik éppen ellenkező irányba megyünk. A szeretet fűz össze minket, az, ami Istentől van. Először ebben kell egységesnek lenni.

Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.” /Fil. 2.5-8 /

Jézus senkire sem kényszerítette az Isten igéjét (pedig megtehette volna), az Ő alázata követendő példa. Tanítványai azt kérdezték, akarod-e, hogy ezt a Samaritánus falut elpusztítsuk, mert nem fogadták be a te igédet.

Egy szívvel és egy szájjal. A szeretet és az evangélium hirdetése. A hit, remény, szeretet szívből fakadó dolgok, és ha szív egységéről beszélünk, akkor ezek egységéről is beszélünk.

Egy a hit. Hitünk egysége Jézus Krisztus megváltásában és megváltói munkájában rejlik. Minden embert más és más helyről és bűnökből szólított el az Úr. Más a megtérés és más a hit megélése, de a megváltás és az Ige ugyanaz.

A remény: A csalfa vak. Miben reménykedünk tulajdonképpen? Abban, hogy Jézus betartja ígéretét, és eljön minél előbb. Vagy abban, hogy az Istent szeretőknek minden a javukra van, esetleg még az Isten sok-sok ígéretében. Azonban ezeket is mind máshogy és máskor éljük meg.

A szeretet: Erről is lehetne órákon át beszélgetni, hiszen miért egységes a szeretet? Azért, mert mindannyiunk életében Krisztus hívja életre. A szeretet meghatározásában már vannak különbségek. De ahogyan Isten bemutatta, az egyértelmű: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

A lényeges dolgokról egyértelmű kijelentést ad Isten, hogy az élet helyzeteiben helyes döntéseket tudjon hozni az ember. Vitatkozni, veszekedni, szakadásokat létrehozni lényegtelen dolgok miatt szoktak. Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan. Mert a szívben van. Az pedig, hogy kinek-kinek a szívét nem a jó szándék és a Krisztusi indulat vezérli, nincs jogom feltételezni.

Egy szájjal: A szánkkal teszünk hitvallást arról, hogy elfogadjuk Jézus Krisztust. Azt mondja, hogy „nem az fertőz meg, ami bemegy, hanem ami kijön a szánkon”, azt is mondja, hogy „a szívnek teljességéből szól a száj”. Tehát akinek a szíve alkalmas az egységre, annak a szája is alkalmas rá. Tanúbizonyságot tud tenni az evangéliumról és alkalmas eszközévé válik Istennek a megváltási munkában.

Dicsőíteni Istent: Mégpedig Jézus Krisztus Istenét és itt ez azért van kihangsúlyozva, mert Ő egyesít bennünket Isten számára. „Senki nem mehet az Atyához, hanemha énáltalam.” Dicsőíteni: Adjatok neki hálát. Hálát adni csak a másikat elfogadni képes, alázatos ember tud. Ezért kéri az apostol, hogy dicsőítsük az Atyát. Tisztában lenni a másik jó szándékával csak alázatosan lehet. Aki hálát tud adni Istennek, az tudja megalázni magát az emberek előtt. Nemcsak tanítani, de tanulni is mindig tudni kell.

Az egység csak különbözőségben létezik. Az egyformaság nem egységes, hanem egyforma, nincs szükség konszenzusra, egymás elfogadására, mert mindenki egyforma és mindenkiben csupán önmagam kell elfogadni. Jézus azt mondja, hogy a rablók is szeretik a rablókat, de nekünk ennél több kell: „Szeresd ellenségeidet”. Azt az embert, akiről úgy tűnik, hogy éppen az ellenkező irányba halad.

Jónás Tibor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.